Értékelés | Versengeni egy bolygó szívéért
"Ha Thanos nem is volt jó semmi másra, legalább a neve még megfelelő tiszteletet keltett a többségben. Vagy ha nem tiszteletet, akkor félelmet. A félelem sokszor még jobbnak is bizonyult."
Pro infó:
Az értékelés a Winter Wonderland projektre készült, azon olvasók számára, akik a hideg tájakról valami forróbb éghajlatra utaznának képzeletben.
Fülszöveg:
A BIZALOM A GALAXIS LEGNAGYOBB HAZUGSÁGAGamora Rongydűnére érkezik – az egykor virágzó földet mostanra kizsákmányolták értékes nyersanyagai miatt, így már csak egy mérgező, sivatagos, haldokló felszín várja. Feladata nem egyszerű: meg kell szereznie a bolygó szívét. Megbízójának kilétéről fogalma sincs, ahogy arról sem, miért vágyik rá olyan elkeseredetten, vagy egyáltalán hogyan is néz ki egy bolygó szíve. De mint Thanos leánya és jobbkeze, ő a galaxis egyik legendás harcosa. Nem tesz fel kérdéseket. Csak elvégzi a rá bízott feladatot, bármi áron.Azonban nem tudja, hogy valaki más is leszállt Rongydűnén. Nővére, Nebula ugyanazzal a céllal érkezett, és nem hagyja, hogy bárki az útjába álljon.Thanos hosszú éveken át úgy nevelte lányait, hogy azok ellenségként tekintsenek egymásra. De vajon képesek lesznek maguk mögött hagyni a múltat?
Élménybeszámoló:
A történet szerint Gamora Rongydűnére érkezik egy idegentől kapott megbízás miatt: el kell lopnia a bolygó szívét. Thanos csak legyintett a feladatra és nemtörődöm módon küldte el a fogadott lányát, tegyen úgy, ahogy azt a kérést megkapta. Gamora értetlenül elindul, hiszen furának tartja apja hozzáállását, de a munka az munka! Könyvünk jelenében Gamora a bányászbolygó felszínén landol és azonnal szembesül a rossz körülményekkel: légszűrő és társak nélkül lehetetlen meglenni ott. Szövetségesekre van szüksége, na meg egy jó fúrógépre ahhoz, hogy lejuthasson a szívig. Nebula pedig, aki a lány testvére és egyúttal vetélytársa, követi őt, hogy bizonyíthasson apjának, ő is méltó a figyelmére.
A rejtélyes küldetés során Gamora felfedezi a helyi társadalom elnyomott rétegét: a bányászok világát, míg Nebula az Egyetemes Igazság Egyházának ölelő karjai közé kerül. Ketten, kétféle támogatottsággal próbálnak helytállni és a körülményekhez képest a legtöbbet kihozni a helyzetből. Útjuk során a múltbeli sérelmek a felszínre törnek és muszáj több fronton is ütközniük.
Első körben a borító miatt figyeltem fel a kötetre. Egyrészt nagyon tetszik Gamora és Nebula ábrázolása, ahogy a két lány fegyvernővérekként viselkedik és ketten együtt, tartva egymás hátát, néznek szembe az ismeretlen veszélyekkel. Másrészt pedig akkor láttam meg ki írta a könyvet, amikor először jött velem szembe molyon a fedő képe... ő pedig Mackenzi Lee, akitől a Lokit már olvastam és szerettem. Úgyhogy úgy voltam vele, szívesen megismerném a két karakter történetét. Egyébként alig nézek szuperhősös filmeket, pont kettőt láttam: a Bosszúállókat és A galaxis őrzőit, az utóbbiban pedig a testvérpár szintén feltűnik és már akkor vonzott Gamora személyisége, szerettem volna őt jobban megismerni. Ez most sikerült.
Két erőssége van a könyvnek: a karakterek és a helyszín. Mindkettőről nagyon szerettem olvasni és most meg is mutatom miért:
1. A helyszín
A Gamora és Nebula többnyire Rongydűnén játszódik, ami egy bányászbolygó. A kapzsiság kimerítette annak a kincseit, rengeteg crowmikitet bányásztak és bányásznak jelenleg is ki és ez tönkretette a felület ökoszisztémáját, egyúttal a lakók otthonát, életkörülményeit. Lakhatatlan, ám a dolgozóknak nincs esélyük arra, hogy egy jobb életet teremtsenek maguknak, a Bányászvállalatnak ez nem érdeke. Ezért pár bátor személy igyekszik lázadással, robbantással felhívni a figyelmet és szabotálni a nagy és lelketlen monstrum cég tevékenységét. De hát egy-két munkás csak pár csepp a tengerben... és a hely lassan öli meg a lakóit, de már rövid távon is igénybe veszi az adott személy szervezetét, nem egy leányálom ott lakni és dolgozni. Két helyről érkezik a nyomás az itt élőkre: a természet és az épített környezet oldaláról. A már kimerített helyszín sem barátjuk, de a vállalat sem, hiszen teljesen kiszipolyozza őket, nemcsak a rossz munkakörülményekkel, hanem fizetési kötelezettségekkel is. Teljesen kilátástalan a helyzetük.
Ezt a nehéz helyzetet fedi fel Gamora érkezése, ahol a lány szemén keresztül ismerhetjük meg Rongydűne helyzetét és azt az alulról érkező törekvést, hogy élhetőbb helyet varázsoljanak a sivatagos felszín helyett. Ez egy olyan science fiction, ahol a klímakatasztrófa hatása kerül előtérbe és emlékeztet arra a bizonyos régi érdeklődési körömre, amit földrajznak hívnak. Ezekről a témákról szerettem tanulni és Lee teljes mértékig jól mutatja be, milyen az, amikor egy alapvetően dús területet tönkretesz a becsvágy. Ám ott a remény egy jobb, élhetőbb környezet kialakítására, a rekonstrukcióra! Nagyon tetszett az, ahogyan bizonyos karakterek bebizonyítják, összefogással képesek vagyunk a természet helyreállítására (megközelítőleg persze). A könyv lényegében első harmada ezt alapozza és ezért egy kicsit lassabb a cselekmény, amit nem bántam egy percig sem.
"Tudta, hogy alkudozni akarnak majd. Nebula lepillantott az új karjára. Mindig mindennek volt ára. Valaki mindig akart valamit Thanos lányától, bár az már a naptól, a bolygótól és a fején lévő vérdíjtól függött, hogy emiatt csak egy hajó döglött hajtóművét kellett-e beindítania, vagy az életéért kellett küzdenie."
2. A karakterek
Lee nagyon érdekes szereplőket alkotott meg, szerettem róluk olvasni, vagyis Gamoráról és Nebuláról. Mindketten kapnak nézőpontokat, sőt kettejük között, külön még egy naplózott fájlt is olvashatunk, ami azt mutatja meg, hogy a küldetés színfalai mögött sokkal több zajlik, mint azt gondolnánk először. A szerző erősen koncentrál kettejük kapcsolatára, amit széleskörűen tár fel nekünk, visszanéz a múltba és megmutatja a könyvbeli jelenben, hogyan próbálnak meg tapogatózni egymás felé és milyen hibákat követnek el egymással szemben. Tetszik benne az, hogy a regény középpontjában egy testvéri kapcsolat áll, amit Thanos úgy formált, hogy a céljainak megfeleljen. Versenyt kreál(t) a figyelméből és az folyamatosan Gamorának kedvez, ezért Nebula mindig háttérbe szorul a testvéréhez képest, az olvasók számára pedig az utóbbi a kedvelhetőbb. Ők teljesen ellentétei egymásnak, csak hogy egy jellemzőt emeljek ki: Gamora a hidegebb, józanabb, míg Nebula forrófejűbb, lobbanékonyabb. Olyanok, mint a tűz és víz.
Lee mélyen belenyúl a kapcsolatuk természetébe és tárja fel a versengésük okait, amiért nem lehet eléggé Thanost hibáztatni. Ok-okozati a viszony, a szerző jól átgondoltan vezeti végig a szereplőit a cselekményen ezzel a súlyos teherrel, amit kénytelenek a titán miatt viselni: a hideg és fájdalmas epizódokban bővelkedő kapcsolatukat. Ami a múltban megtörtént, az erősen kihat a jelenre és megnyilvánul az egyikük bízni akarásában, illetve a másikuk kisebbségi érzésében és hibázásában. Úgyhogy igen, én erről nagyon szerettem olvasni.
Tetszik még a fentieken túl a lázadók szála. A helyük, az egymáshoz való viszonyuk és úgy az egész koncepció érdekes a számomra.
A regény végére valahogy más irányt vesz az egész, mintha addig a szerző az orránál fogva vezetné az olvasóit... és itt nem a csavarokra gondolok, pedig az a kevés meglévő is jó, hanem inkább a nagyobb távlatra. Úgy értem teljesen más lesz a tanulság, mint amit vártam a történések alapján és inkább azt mutatja meg, hogy mások élete csak szórakozás lehet egyeseknek, mindegy hogy egy bolygó szíve az, vagy egy emberé. Nagyon tetszik benne ez a kettősség: ott van az unatkozó, gazdag személy, akinek a kisember élete nem jelent semmit és az ő párhuzamuk nagyon erősen jelenik meg, főleg a vége felé.
Azt még muszáj leírnom, hogy aki egy cselekményben gazdag regényt vár, ne tegye! Az akció súlypontja a végére tolódik, az egész történet inkább lassabb, de Lee cserében sok információt oszt meg a karakterek hátteréről és a környezetről.
Kontra érv:
A Gamora és Nebula kontra érveként azt tudom felhozni, hogy néha úgy éreztem, hogy nem tudja megtartani a figyelmem, illetve a vége felé, számomra Gamora egy kicsit kiesett a szerepéből, ami minimálisan kiejtett a kötet világából. Egyébként alapvetően szerettem olvasni, legalább annyira, mint a Lokit.
"Az élete során hányszor használták fel ellene a bizalmát? Vajon megtanulja valaha is, hogy ne bízzon meg senkiben, vagy újra és újra hagyja, hogy megsebezzék ezzel a fegyverrel, amit önként ad át az ellenségeinek?"
Úgyhogy összességében azt tudom írni, hogy ez egy komolyabb hangvételű sci-fi, ami egy kizsigerelt bolygó területén játszódik. Egy testvérpár próbálja meg rendezni így, vagy úgy a kapcsolatát és ott a bizalom egy törékeny illúzió. Szerettem olvasni, bár néha kiestem az élményből.
Ajánlom
Ajánlom a regényt minden sci-fi és YA rajongónak, nekik tetszeni fog a kötet. Illetve ha szeretnél egy olyan testvérpárról olvasni, akik versengenek apjuk figyelméért, és ha szereted A galaxis őrzőit.
5 / 4,5 pont
5 / 4.5 pont
0 komment